HATÁRTALANUL
Május 22-től 26-ig iskolánk 7. évfolyama a Határtalanul program keretében, a Bethlen Gábor Alapkezelő és Magyarország Kormányának támogatásával ötnapos erdélyi kiránduláson vehetett részt.
- NAP
Kora reggel indultunk Mátészalkáról, 49 tanuló és 5 kísérő pedagógus részvételével. A déli órákban léptük át a magyar – román határt.
Első úticélunk Nagyvárad volt, a Partium központja, Szent László városa. A 11. századi eredetű városba I. László magyar király helyezte a bihari püspökséget, akit a székesegyház elkészülte után itt is temettek el. Gazdag történelme során mindvégig kiemelkedő egyházi, kulturális és gazdasági központnak számított. Pece-parti Párizsként is emlegették. 1920-ban, a trianoni békeszerződés nyomán került Romániához, korábban a Magyar Királysághoz tartozó Bihar vármegye központja volt.
Sétát tettünk a történelmi belvárosban, majd megtekintettük a monumentális méretű Római Katolikus Nagyboldogasszony Székesegyházat és a püspöki palotát – Szent László ereklyéjével.
A Király-hágón, 582 méter magasságban, a történelmi Erdély kapujában rövid pihenőt tartottunk, és először csodálkozhattunk rá a varázslatos erdélyi hegyekre.
Majd tovább indultunk Kolozsvárra, Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosába, Románia második legnépesebb városába, a „Kincses városba”. Sétát tettünk a történelmi központban, és megkoszorúztuk Mátyás király szobrát.
Hosszú utazás után értünk Gyergyószentmiklósra, a Rubin hotelbe, ahol finom, meleg vacsorával vártak bennünket.
Utána a vállalkozó kedvű bátrak a város melletti 1087 m magas Csobot-hegyen található magyar és örmény kápolnákhoz túrázhattak. Medvével ugyan nem találkoztunk, de a túra embert próbáló volt az egész napos utazás után, ám a látvány magáért beszélt.
- NAP
Második napunk nagy részét a természetben töltöttük.
Először a Szent Anna-tavat és mesébe illő környezetét csodálhattuk meg egy izgalmas erdei túra után. A Szent Anna-tó egy krátertó az Erdélyi Csomád-hegység (Hargita megye) egyik kialudt vulkáni kráterében, Tusnádfürdőhöz közel. Része a Mohos Természetvédelmi Területnek, amely a Csomád két kráterét foglalja magába. A másik kráterben a Mohos-tőzegláp található.
A Mohos-tőzegláp 1050 méter magasságban fekszik. A kráter átmérője 800 méter, területe 80 hektár. A tőzeg vastagsága tíz méter, mennyisége körülbelül 3 millió köbméter. Az egykori Mohos-tó vize eltűnt, csak sűrű növényzettel, főleg tőzegmohával benőtt láp maradt utána. Egy részét bejárhattuk a kiépített pallóhálózatnak köszönhetően.
A Nyerges-tető vagy Nyergestető egy 878 méter magas hágó Hargita megyében, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi ütközetének a színhelye. Mára az ott élők önvédelmi harcának a szimbólumává vált. A mindössze körülbelül 200 székely élet-halál harcot vívott a 12 000 főt számláló osztrák és orosz csapatokból álló ellenséges hadsereg ellen. Hosszú ideig sikeresen kitartottak, azonban egy román pásztor a hátukba vezette az ellenséget, így haltak hősi halált. Az oroszok tiszteletüket kifejezve, katonai tiszteletadás mellett temették el a hősöket, akik nem hajoltak meg, hanem kettétörtek, mint a szálfák – ahogy ezt Kányádi Sándor gyönyörű versében is hallhattuk ott, fenn az emlékhelyen, a kopjafák között a koszorúzáskor.
Csíksomlyó következett, amelyet mindannyian nagyon vártunk. A csíksomlyói búcsú szentmiséjének helyszínére, a Hármashalom oltárhoz sétáltunk fel először. Isten közelségében megpihentünk, lelkünkkel is elcsendesedtünk.
A hegy lábánál megkóstolhattuk a vasban gazdag forrásvizet, majd megtapasztalhattuk a „ferencesek feredőjében” az ásványvizek gyógyító hatását.
A nap megkoronázása az volt, amikor találkozhattunk a csodatévő Szűz Mária szobrával a Kegytemplomban. Imádságos szívvel hálát adtunk utunkért, egymásért, egészségünkért, családunkért.
Hazafelé utunkon az emlékezés koszorúját helyeztük el a Madéfalvi vérengzés emlékművénél. 1764-ben a császári csapatok véres leszámolást rendeztek Székelyföldön, amiért a székelyek fellázadtak az erőszakos toborzások ellen.
- NAP
Ma újra csodálatos élményekben volt részünk. Délelőtt a lélegzetelállítóan fenséges Békás-szorosban sétáltunk. A hatalmas sziklák között érezhettük Isten teremtő szépségét, erejét.
A Békás-szoros egy szurdokvölgy, Európa egyik természeti ritkasága Hargita megye nyugati részén. 1971-ben védetté nyilvánították. Jelenleg a Nagyhagymás Nemzeti Park része. Három fő része van: a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. 200-300 méter magas függőleges sziklafalaival a hegymászók paradicsoma. Az Oltárkő (1154 m) a Békás szoros legszembetűnőbb sziklatornya.
Délben a Gyilkos tóhoz látogattunk el. Idegenvezetőnktől megtudhattuk a tó kialakulásának valódi okát és legendáját.
A délutánt Gyergyószárhegyen, a Lázár-kastélyban töltöttük, amely Székelyföld büszkesége, az erdélyi reneszánsz legszebb építészeti remeke. Megilletődve sétáltunk a kastély falai között, ahol egykoron Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is nevelkedett.
Kedvencünk a Gólyás bástya és a Lovagterem volt, ahol faragott erdélyi címeres bútorok kaptak helyet. Hosszú évek óta minden nyáron jeles művészek, grafikusok és festők találkozóhelye Szárhegy.
A nap méltó befejezéseként ellátogattunk a gyergyóditrói Jézus Szent Szíve római katolikus templomba, amely 1908-1911 között épült, és amely a Gyergyói-medence legnagyobb méretű kéttornyú temploma. A sajátos térhatású templom az 1900-as évekre jellemző neogótikus és eklektikus stílusban készült. A tornyok magassága 75 méter, az ott elhelyezett működő toronyóra a régi templomból származik. A templomhajó hossza 56 méter, szélessége 23 méter. Közös imádságban adtunk hálát a mai napért (is).
- NAP
A 4. napunkat Székelyudvarhelyen kezdtük: leendő testvériskolánkban, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumba látogattunk el. Diákokkal ugyan nem találkozhattunk, mivel az országos pedagógussztrájk miatt nem volt tanítás, de az iskola fizikatanára nagy szeretettel fogadta a csoportunkat. Végigvezetett minket a nagymúltú kollégiumban, ahol többek között Benedek Elek is tanult. Megtekinthettük a természettudományi szertár gazdag gyűjteményét, majd érdekes fizikai kísérleteket végezhettünk a több száz éves eszközökkel.
Ezután múltidéző sétát tettünk a város központjában található Emlékezet parkjában, ahol 13 magyar király, író és más híres ember szobra tekinthető meg.
Ezt követően a szejkefürdői Mini Erdély Parkban sétáltunk, amely Erdély legfontosabb történelmi épületeinek kicsinyített makettjeit csodálhattuk meg.
Következő megállónk Farkaslaka volt, ahol megkoszorúztuk a székelység nagy írójának, Tamási Áronnak a sírját, és a Trianoni Emlékművet. Idegenvezetőnk segítségével megismerhettük a székelykapu jellegzetes motívumait és jelentésüket.
A gyerekek által leginkább várt program a Parajdi Sóbánya következett. Ez Európa egyik legnagyobb sótartaléka. 1,5 km hosszú alagúton jutottunk le a mélybe. A látogatási szintre leérve egy kisváros minden felszerelésével találkozhatunk: játszóterek, foglalkoztató és kikapcsolódási terek, ökumenikus kápolna.
Utolsó állomásunk a híres fazekasfalu, Korond volt. Sétáltunk a vásárban, és betekinthettünk egy fazekasműhelybe is, ahol láthattuk a világhírű edények alkotásának folyamatát.
Minden este – a nap méltó lezárásaként – Sanyi bácsi gitárkíséretével énekelhettünk, dicsőíthettünk Istenünk.
- NAP
Hazaindultunk, ám az egyik legemlékezetesebb programunk még hátra volt: a marosvécsi Kemény-kastélyban tölthettünk egy délelőttöt. A kastély mindig fontos szerepet töltött be Erdély történelmében és kulturális életében. Ma országos jelentőségű műemlék – a rendszerváltás óta újra magántulajdonban.
Először a nagy múltú parkjában tettünk egy sétát: elidőztünk a családi sírhelynél, a híres Helikon-asztalnál, és megkoszorúztuk Wass Albert sírját.
Az épületben báró Nagy Kemény Géza, a család Amerikából hazatelepült örököse és tulajdonosa kalauzolt végig bennünket. Tartalmas, érzésekkel teli és érdekfeszítő előadásából azt is megtudhattuk, milyen magyarként élni ma Erdélyben.
Utolsó állomásunk Marosvásárhely volt, Székelyföld évszázados hagyományokra visszatekintő egyik központja. Rövid sétát tettünk a történelmi emlékekben gazdag városközpontban.
Hazafelé utunkon a Király-hágón még egyszer megálltunk, és búcsút vettünk Erdélytől.
A csodálatos emlékeket szívünkben őrizzük.
