Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy suli. A város közepén lakott, nagy betonóriások között. Mindig nagy volt a nyüzsgés körülötte, hiszen többszáz diák töltötte falai között a tanítási napokat.

Ez a suli szeretett ábrándozni, álmodozni. Szerette a természetet, a friss levegőt, a madarak csicsergését, méhek dongását. Szeretett gyönyörködni a teremtett világ növényeinek csodálatos színeiben, formáiban. Tudta ezt róla, és hasonlóan érzett az ő igazgatója is.

Egy napsütéses tavaszi napon fúrásra, faragásra, nagy sürgésre, forgásra lett figyelmes. Zoli bácsi és Öcsi bácsi a két ügyeskezű karbantartó valamiféle mértani alakzatokat állítottak össze fából, a Katika néni elképzelése alapján, melyet bőszen magyarázott nekik. Jöttek gyerekek is, időről időre, akik nagyon szívesen segítettek mindenben.

– De mi készül itt? – tanakodott magában a suli. Felismerni vélt „L” betű alakokat, „+”- okat és egy csillag formát is.

– Valahol már láttam ilyet! Igen-igen a tornyom üvegablakára festve. Hiszen ez egy Kálvin csillag! – kiáltott fel. A „+” alakokról meg az ősi magyar kereszt jutott eszébe.

Aztán hallotta, hogy igazgató bácsi virágföldről, meg kavicsról beszél. Ekkor összerakva a látottakat, hallottakat rájött, hogy egy kert épül az ő udvarán! Nagyon izgatott és boldog volt, hogy valóra vált az álma és sok-sok csodálatos növényben gyönyörködhet majd.

Jöttek is szorgalmasan a gyerekek és benépesítették az ágyásokat. Vetettek konyhakerti- és virágmagvakat, duggattak hagymát, ültettek földiepret, áfonyát, gyógy- és fűszernövényeket, palántáztak káposztát, paprikát. Mivel a suli néha az órákba is belehallgatott, felfedezett bibliai növényeket is.

Sok növényt köszönhet az itt dolgozóknak és az itt tanuló gyerek szüleinek is. Hálás szívvel gondol rájuk.

A diákok pedig jönnek rendszeresen, technika órákon és gondoskodnak a növényekről: locsolják, gyomlálják, már meg is ízlelhetik néhányukat. Mindenki egy kicsit magáénak is érzi. Itt tevékenykedve tanulhatnak, és nap mint nap rácsodálkozhatnak a teremtés tökéletességére és csodálatos voltára.

„Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen” (Zsolt.104,14)